Bakté-riadó-lánc

A baktériumok élénk társadalmi életet folytatnak. Ennek újabb jelére bukkantak rá dán kutatók. Azt figyelték meg, hogy egy gyakori baktérium, a Pseudomonas aeruginosa vész esetén tudja figyelmeztetni a többi baktériumot, így azok fel tudnak időben készülni a támadásra és azt el tudják kerülni. A kutatók laboratóriumban tenyésztett P. aeruginosa baktérium-törzseket antibiokummal vagy baktériumölő vírussal (bakteriofággal) kezeltek. (Azért esett erre a baktérium-típusra a választás, mert ez különösen súlyos fertőzéseket tud okozni tüdőbetegeknél, cisztás fibrózisban.)

Bár a kezelt mikrobák elpusztultak, a mellettük levő baktériumok nem; egyszerűen kikerülték a veszélyes területet. A jelenség hátterében az állhatott, hogy az elpusztult vagy pusztulófélben levő baktériumok a még élőket figyelmeztető anyagokat bocsátottak. 

A baktériumok sokkal intenzívebb kapcsolatot ápolnak egymással, mint ezt korábban bármikor is gondoltuk volna.

Amennyiben az emberi szervezetben hasonló jelenség játszódik le, az magyarázatot adhat arra, miként fordulhat elő, hogy valakinél egy adott fertőzésben miért nem hatnak az egyébként hatásos antibiotikumok. Egyben a gyógyszerkutatók számára is új irányokat jelölhet ki; pl. olyan szereket fejleszthetnek ki, melyek megakadályozzák a figyelmeztető vegyületek termelését vagy ezek hatását.

Ugyanakkor ez a vizsgálat felhívja arra is a figyelmet, hogy a kívülről bevitt baktériumok hálózati hatásairól valójában jelenleg kevés elképzelésünk van. Az iparilag előállított, gyorsan kolonizálódó, antibiotikumokra ellenálló fajokról sincs sok elképzelésünk, pedig naponta ajánlgatják a szedésüket, a probiotikumokat. Jó lenne ezeket a kérdéseket tisztázni, mielőtt a baj még nagyobb lesz.

Forrás:

Jean-Louis Bru, Brandon Rawson, Calvin Trinh, Katrine Whiteson, Nina Molin Høyland-Kroghsbo, Albert Siryaporn. Pseudomonas aeruginosa Stress Response Repels Swarms Away from Bacteriophage and Antibiotics.  Journal of Bacteriology, December 2019 Volume 201 Issue 23 e00383-19, DOI: 10.1128/JB.00383-19.

Gyakoribb antibiotikum-szedés: kockázat a Parkinson kórra?

Bizonyos antibiotikumok alkalmazása hosszabb távon fokozhatja egy idegrendszeri betegség, az izomremegéssel, izommerevséggel, lelassulással, idővel demenciával járó Parkinson kór kockázatát, mutatta ki egy országos finn felmérés.

A kutatók országos adatbázisokból gyűjtöttek le az 1998 – 2014 közötti időszakból közel 14 ezer Parkinson-kóros betegek adatait, ezen belül gyógyszereit. Ezeket több mint 40 ezer hasonló korú és nemű, de Parkinson-kórban nem szenvedő személy adataihoz hasonlították. Az antibiotikumok alkalmazását a diagnózist megelőző 1 – 5, 5 – 10, ill. 10 – 15 éves időszakokban értékelték. Kiderült: azoknál, akik bármely típusú antibiotikumokat szedtek legalább 5 alkalommal a betegség veszélye markánsan, 10%-kal nő 10-15 évvel később. A kockázat különösen az elterjedten adott makrolid antibiotikumok esetében kifejezett. 2 – 4 makrolid-kezelés 13%-kal, legalább öt viszont már 37%-kal emelte a Parkinson-kór valószínűségét az ilyen szereket nem szedőkhöz képest.

A Parkinson betegségben érintett agyi területek (Mikael Häggström, based on image by Andrew Gillies/User:Anaru [CC BY-SA 3.0 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)])

Ez a megfigyelés összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a Parkinson-kóros betegek egy részénél a betegség hátterében szerepet játszhat a bél mikrobioma-közösségének a kóros eltérése, az ún. diszbiózis. A diszbiózisnak egyéb tünete lehet a gyakori székrekedés, irritabilis bél szindróma és gyulladásos bélbetegségek, bár ennek mértékét csak a mikrobioma genetikai elemzésével lehet meghatározni.

Az eredmények hatással lehetnek az antibiotikumok rendelésére. Az orvosnak (vagy az antibiotikum-szedéshez ragaszkodó betegnek vagy hozzátartozónak) tudatában kell lennie annak, hogy a felírt antibiotikum nemcsak az aktuális fertőzést szünteti meg, de ha feleslegesen szedik, károsan befolyásolják a bél mikrobiomáját és így egyes betegségek kockázatát hosszabb távon növelhetik.

Forrás: 

Mertsalmi et al. (2019) Antibiotic exposure and risk of Parkinson’s disease in Finland: A nationwide case‐control study. Movement Disorders.

DOI: https://doi.org/10.1002/mds.27924

Örök élet, ingyen sör? Nem, inkább Akkermansia.

Ha   a hosszú élet titkát firtatja valaki, nem biztos, hogy először pont egy baktérium jut az eszébe. Pedig a kissé poroszos hangzású Akkermansia muciniphila a jelek szerint képes az életkilátásokat javítani. Legalábbis egy olyan speciális egértörzsben, amelyik tagjai még az egereknél elvárt 2 éves kort sem éri meg, mivel idő előtt végelgyengülésben megdöglenek.

Accermansia muciniphilia

A széklet transzplantáció, mint általános gyógyír (panacea) egyre több állapoton segíthet, legalábbis egeréknél. Kezelni tudták vele az állatkísérletekben az elhízást, a 2-es típusú cukorbetegséget vagy bizonyos rákokat is. Most egy új területnél tűnik hatásosnak. A korai öregedésnél, szaknyelven progeriánál.

Egy spanyol kutatás során 5 progeriás gyer,eknek a vastagbél mikrobiomáját értékelték. Azt találták, hogy az állapot előrehaladása során a mikrobioma összetétele megváltozik, egyre kórosabbá válik. Lényegében eltűnnek a Verrucomicrobia  törzsbe tartozó baktériumok, miközben a Proteobacteria és a Cyanobacteria számamarkánsan megnő. (Ez markánsan eltér a száz évesnél idősebb egészséges személyekben tapasztaltaktól, akiknél egyöntetűen nagy a Verrucomicrobia baktériumok száma). 

A kutatók ezután kezdtek el progeriás egerekkel kísérletezni. Azt értékelték, mi történik, ha egészséges egérből származó mikrobiomát kapnak. Kiderült: a beavatkozás után pár héttel az öregedéssel járó tünetek kialakulása lassul az állatoknál. Kevesebb súlyt vesztettek, illetve kb. 15%-kal tovább is éltek. 

A kutatások szerint ez a kedvező hatás az egészséges mikrobiomában jelen levő egyik Verrocmicrobia-baktériumnak, az Akkermansia muciniphila nevű mikroorganizmusnak volt köszönhető. Az állatok ugyanis akkor is tovább éltek, ha nem székletet, hanem ilyen baktériumokat tartalmazó kivonatot kaptak. 

Elektronmikroszkópos felvételen a nevezett baktérium

A kedvező hatásban valószínűleg közrejátszik, hogy az Akkermansia hatására az ún. másodlagos epesavak mennyisége emelkedik a szervezetben. (Ezek a vegyületek a máj által kiválasztott epesavakból készülnek és fontos szerepet játszanak a zsír és cukoranyagcsere szabályozásában.) A másodlagos epesavak lényegében hiányoznak a progeriás egerekből, míg szintjük a 100 éves kort meghaladó személyeknél magas.

Teljesítményfokozó baktérium?

Sikerült azonosítani a bélflórában egy olyan baktériumtípust, aminek a jelenléte gyakoribb maratoni futókban. A Veillonellának nevezett mikroorganizmus akár még fokozhatja is a teljesítményt.

Egy amerikai kutatócsoport bostoni maratoni futók székletében értékelték a baktériumok jelenlétét. Kiderült: a futást követően (egyéb baktériumok mellett) a Veillonella baktériumok száma emelkedik a sikeres futóknál. 

A tejsav az intenzív fizikai munka során nagy mennyiségben termelődik és – többek között – a vastagbélbe is kiválasztódik.  A Veillonella atypica (V. atypica) nevű mikroorganizmus ezt a tejsavat egy másik vegyületté (propionsavvá, egy rövid szénláncú zsírsavvá) tudja átalakítani. A propionsav teljesítményfokozó hatású, csökkenti a gyulladást, az idegrendszer számára nyugtató hatású. Legalábbis egereknél – amikor az állatok végbelébe fecskendezték, jobban bírták a megterhelést, tovább tudtak futni a mókuskerékben. 

A jelek szerint propionsav-gyárként lehet a V. atypica bejuttatást használni. Egy kísérlet során azok az egerek, melyekbe V. atypica tenyészetet juttattak, 5 óra alatt 13%-kal tovább tudtak szaladni, mint amelyek egy joghurtbaktériumot kaptak. Nem véletlenül. Az állatok szervezetében jóval alacsonyabb volt a tejsav szintje, illetve kisebb volt a teljesítményt szintén hátrányosan befolyásoló gyulladásos citokinek termelődése.

A külföldi utazásról szuvenír: rezisztens bélbaktérium-fertőzés

Az egzotikus vidékek látogatása maradandó élmény. Nemcsak Önnek, de mikrobiomájának is. Egy holland vizsgálat világított rá arra, hogy a külföldi utazás során nagy az esélye annak, hogy valaki veszélyes mikrobákkal fertőződik.

A COMBAT nevű klinikai vizsgálatban Hollandiában 2001 másik országba utazó, illetve 215 otthon hagyott családtag vett részt. A résztvevők az utazás előtt, ill. hazaérésük után közvetlenül, majd 1, 3, 6 és 12 hónappal székletmintát adtak és ebben vizsgálták egy potenciális kórokozó, az ESBL-termelő Enterobacteriaceae (ESBL-E) baktériumok jelenlétét. (Ezek a mikroorganizmusok antibiotikumra nem reagáló súlyos fertőzéseket tudnak okozni, különösen akkor, ha valaki legyengült).

Utazás előtt az alanyok túlnyomó részénél (1847 személynél) nem volt jelen ESBL-E; több mint harmaduk (34,3%) viszont közülük a visszaérkezést követően ESBL-E pozitívvá váltak. Ennek az esélye a legnagyobb a Dél-Ázsiába utazók között volt a legnagyobb mértékű; három negyedük szerzett be ESBL-E-t. A betegek alapos kikérdezése alapján az ESBL-E jelenlétének valószínűségét fokozta az utazás alatti antibiotikum-használat; az utazás alatti és azt követő hasmenés; illetve az, ha az illető idült bélgyulladásban szenvedett már az utazás előtt is. Az ESBL-E a hazatérés után többnyire eltűnt, bár 11,3%-nál a kórokozó 12 hónap után is kimutatható volt.  Ráadásul a kórokozó az érintettek 12%-ánál a családtagokat is megfertőzte.

Forrás:

Arcilla M.S. et al.: Import and spread of extended-spectrum β-lactamase-producing Enterobacteriaceae by international travellers (COMBAT study): a prospective, multicentre cohort study. Lancet / Infectious Diseases, Vol 17 Issue 1 p78-85 (2017) DOI:https://doi.org/10.1016/S1473-3099(16)30319-X

1 2 3 4

Keresés

+