Probiotikum helyett mikrobioma transzfer?
Az antibiotikumok 50 évvel ezelőtti elterjedése forradalmasította a gyógyászatot: korábban halálos bakteriális betegségek gyógyíthatóvá vagy kezelhetővé váltak. A tagadhatatlan előnyök mellett azonban árnyoldala is van az antibiotikus kezelésnek. Hatására alapvetően megváltozik a bélflóra. Egyes baktériumok eltűnnek, mások túlzottan elszaporodnak, teret nyernek a gombák. Egészségeseknél ez a jelenség átmeneti és nem okoz nyilvánvaló tüneteket: az antibiotikus kezelés abbahagyása után a bélflóra magához tér. Más esetekben ez a folyamat nagyon hosszú ideig, akár több évig is tart és nem is teljes a regeneráció. Ez a mikrobioma szervezetben játszott szerepét ismerve komoly egészségi kockázatot jelent: a megzavart bélflóra növeli az allergiás betegségek, autoimmun kórképek vagy akár az elhízás veszélyét is. Ráadásul ritkábban súlyos szövődmények, életveszélyes hasmenés, bélgyulladás alakul ki – és a beteg belehalhat az antibiotikumok mellékhatásaiba.
Az orvosok ezért törekednek olyan eljárások bevezetésére, melyek az antibiotikumok bélflórára (mikrobiomára) kifejtett kedvezőtlen hatásait segítenek elmulasztani.
Az utóbbi évtizedekben terjedtek el a probiotikus készítmények – olyan baktérium-koncentrátumok, melyek nagy számban tartalmaznak ’jó’ baktériumokat. Általános volt a vélemény, hogy ezek szedésével az antibiotikus kezelés bélflórára gyakorolt hátrányos hatásai enyhíthetők. Egy vizsgálat alapján lehet, hogy nem ez a helyzet: akár még ronthat is a helyzeten a probiotikum. Valószínű, hogy helyette célravezetőbb az autológ széklet mikrobioma transzfer (más néven autológ FMT, vagy autológ széklet mikrobioma transzplantáció). Azaz: a betegtől még az antibiotikum-adás előtt levett székletből készített mikrobioma kivonat visszajuttatása közvetlenül a kezelés után.
Izraeli kutatók azt tesztelték, hogy antibiotikus kezelést követően a probiotikum vagy az autológ széklet mikrobioma transzfer segíti-e inkább a bélflóra regenerációját. 21 önkéntes alanynak hét napon át olyan (egyébként a klinikumban általánosan használt) antibiotikumot adtak, aminek a hatására a bélflórát alkotó jó baktériumok zöme elpusztult. Ezt követően a résztvevőket három csoportra osztották: egyik részük nem kapott semmit, másik részük egy széles körben ismert, 11 féle baktériumot tartalmazó probiotikus készítményt szedett kétnaponta 4 héten át, harmadik részük pedig egy, a vékonybélbe vezetett szondán keresztül visszakapta az antibiotikus kezelés előtt levett székletmintából készített mikrobioma kivonatot. A bélflóra változását az uBiome módszerhez hasonló módon, a széklet DNS-tartalmának az elemzése alapján követték figyelemmel. Emellett két alkalommal – az antibiotikus kezelés végén, illetve 3 héttel később – került sor vastagbél-tükrözésre.
Az antibiotikumok adása – ahogy a kutatók várták – markánsan csökkentette a székletben a baktériumok mennyiségét, illetve kedvezőtlen irányba változtatta meg összetételét. A probiotikumos csoportban a készítményekben jelen levő baktériumok többsége a probiotikumok szedése alatt kimutathatóak voltak a székletben, jóval nagyobb mennyiségben, mint a kezelés előtt. Számuk a probiotikumok adásának abbahagyása után is tartósan magas maradt, azaz sikeresen lehetett velük betelepíteni a bélflórát (de nem az eredetit). Ráadásul a béltükrözéssel vett minták alapján a bélrendszer különböző pontjain megmaradtak és hatékonyan szaporodtak, legalábbis résztvevők többségénél. Érdekes módon azonban ez nem segítette elő – sőt, kifejezetten hátráltatta – az eredeti bélflóra visszatérését.
Az eredeti bélflóra visszatérése a leggyorsabban a széklettranszplantált csoportban következett be: már egy nappal a korábban levett székletkivonat bejuttatása után rendeződött a bélflóra. Ezzel szemben a probiotikumos csoportban erre a vizsgálat egy hónapja alatt nem került sor, a bélflóra akár 5 hónapon át is kóros maradt. Érdekes módon a bélflóra a semmivel sem kezelt csoportban is hamarabb regenerálódott, mint a probiotikummal kezelteknél.
A kutatók ugyanezt a jelenséget állatkísérletben szintén megfigyelték. A nagyon részletes és modern technológiával végzett kísérletsorozat alátámasztotta: a probiotikumok – a széklettranszplantációtól eltérően – inkább hátráltatják az antibiotikus kezelést követően az eredeti saját bélflórának a visszatelepülését.
Mit jelentenek ezek az eredmények?
- Az antibiotikumok adása VALÓBAN tönkreteszi a bélflórát. Ez valószínűleg nem okoz nyilvánvaló tüneteket, azonban szerepet játszhat különböző bélrendszeri és emésztéstől független betegségek kialakulásában.
- A tönkrement bélflóra helyreállítását a probiotikumok valószínűleg HÁTRÁLTATJÁK. Az, hogy ez pontosan milyen következményekkel jár, nem ismert – feltehetően azonban nem segíti az általános egészségi állapotot.
- Az antibiotikus kezelés előtt levett székletminta visszajuttatása HATÉKONYAN és GYORSAN regenerálja az eredeti flórát.
Ebben a vizsgálatban a mikrobioma kivonatot endoszkóppal, folyadék formájában juttatták a bélbe – ez a napi gyakorlat (és a betegek) számára nem könnyű. Érdemesnek tűnik a kivonatot kapszulázni, így az eredeti bélflóra egyszerűen, szájon át hagyományos kapszulák formájában pótolható lesz.
Bár ezek az eredmények nagyon meggyőzőek, egyelőre nincs olyan klinikai bizonyíték, ami alapján általánosan javasolható lenne mindenki számára, hogy székletéből egy tervezett hosszú vagy intenzív antibiotikum-kúra (pl. műtéti előkészítés, Lyme-kór kezelése) előtt készíttessen kivonatot, amit aztán visszakap a kúra után.
Eredeti közlemény elérhető itt: