Cikkeink

A túlsúly a 2-es típusú cukorbetegség egyik fő kockázati tényezője. A kockázat mértékét azonban nemcsak a jól ismert módon (testmozgással, fogyással), hanem talán a bélbaktériumok révén is lehet befolyásolni. Ennek egyik legegyszerűbb módja, ha a dolgozó több rostot fogyaszt. Például inulint.

Brit kutatók 12 túlsúlyos, de még nem diabeteses felnőttet három csoportra osztottak: egy részük naponként 20 gramm egy inulin-származékot (inulin-propionát-észtert (IPE)), másik részük inulint, harmadik részük a bélbaktériumok által sem bontható rostot (cellulózt) kapott. A 42 napos vizsgálati időszak végén a cukorháztartást értékelve kiderült: azoknál, akik inulint vagy IPE-t kaptak, a laboratóriumi vizsgálatok alapján lényegesen javult az inzulinérzékenység a cellulózos csoporthoz képest. 

 A kedvező hatásban a baktériumoknak központi szerepe lehetett: inulin mellett az Actinobacteria típusúak száma nőtt, míg a Clostridia típusúak aránya csökkent. (Érdekes módon az IPE nem befolyásolta a baktériumok összetételét, viszont kedvezően hatott a szervezetben fennálló gyulladásra. Ez valószínűleg az IPE bontása során keletkező propionsavnak lehetett köszönhető.)

Forrás:

Gut. 2019 Aug;68(8):1430-1438.

Ha valaki elkezd gyalogolni, annak nemcsak az izomzata érzékeli a változást, de a bélbaktériumai is. Japán kutatók 32, korábban mozgásszegény életmódot folytató idősebb hölgyet vontak be 12 hetes életmód-programjukba. Két csoportra osztották őket: egyik részük törzsizomzat-erősítő (TM), másik részük aerob (azaz fokozott oxigénfogyasztással járó) gyakorlatokat (AE) végzett. Az AE egyik központi eleme a gyors gyaloglás volt. 

A program végére mindkét csoportnak erősebb lett a törzsizomzata, illetve 6 perc alatt nagyobb távolságot tudtak megtenni. Az AE csoportban emellett a széklet vizsgálata alapján a bél mikrobioma is markánsan változott: a bél Bacteroides baktériumok számottevően nagyobb számban voltak jelen a mikrobiomában. A Bacteroides száma és a 6 perces járástávolság között szoros kapcsolat arra utal, hogy ennek a baktériumnak a jelenléte és aránya kedvezően befolyásolhatja az általános erőnlétet és fizikai aktivitást.

Forrás:

Nutrients. 2019 Apr 17;11(4). pii: E868.

Az elhízással, inzulinrezisztenciával, magas vérzsírszinttel járó metabolikus szindróma markánsan emeli a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbaj veszélyét. A veszélyt a bél mikrobioma összetétele markánsan meghatározza. Az utóbbi évek kutatásai szerint elsősorban az Akkermansia muciniphila száma a fontos ebből a szempontból: több Akkermansia véd a betegséggel szemben. Egy belga kutatócsoport most azt értékelte 40 túlsúlyos, cukorbajra fokozottan hajlamos (inzulinrezisztens) személynél, hogy nagy mennyiségű (napi 10 milliárd) A. muciniphila három hónapon át történő szedésével lehet-e befolyásolni a kockázatot. A résztvevőket 3 csoportra osztották: egyik részük élő, másik részük elölt formában kapta a baktériumot, míg a harmadik rész placebót szedett. 

A vizsgálatban mindvégig részt vevő 32 személynél nem jelentkezett különösebb mellékhatás, a kezelést mindegyikük jól tolerálta. Az elölt baktériumot szedő betegeknél lényegesen csökkentek az inzulinszintek és javult az inzulinérzékenység, egyben átlagosan 8,5%-kal csökkent a koleszterinszint. Emellett kismértékben (átlagosan 2,2 kg-mal) csökkent a testtömeg és a zsír mennyisége, illetve 2,6 cm-rel a csípőbőség. Három hónapos baktériumadást követően ráadásul a májműködést és a gyulladást jelző laboratóriumi paraméterek is javultak. (Ezek az értékek a placebóval kezelt betegeknél nem változtak, sőt, inkább romlottak.) Összességében tehát az A. muciniphila élő, de még inkább inaktív formában való adása esetén számos anyagcsere paraméter egészséges irányban változik.

Az még nem tisztázott teljesen, hogy az elpusztult baktériumok adása miért jár előnyökkel. Talán nem is maga a baktérium, hanem a baktérium-tetemek után visszamaradó sejtfal az, ami kedvező hatású: a mikrobioma összetételét az A.muciniphila adása lényegében nem változtatta meg.

Forrás:

Nat Med. 2019 Jul;25(7):1096-1103. doi: 10.1038/s41591-019-0495-2.

A baktériumok élénk társadalmi életet folytatnak. Ennek újabb jelére bukkantak rá dán kutatók. Azt figyelték meg, hogy egy gyakori baktérium, a Pseudomonas aeruginosa vész esetén tudja figyelmeztetni a többi baktériumot, így azok fel tudnak időben készülni a támadásra és azt el tudják kerülni. A kutatók laboratóriumban tenyésztett P. aeruginosa baktérium-törzseket antibiokummal vagy baktériumölő vírussal (bakteriofággal) kezeltek. (Azért esett erre a baktérium-típusra a választás, mert ez különösen súlyos fertőzéseket tud okozni tüdőbetegeknél, cisztás fibrózisban.)

Bár a kezelt mikrobák elpusztultak, a mellettük levő baktériumok nem; egyszerűen kikerülték a veszélyes területet. A jelenség hátterében az állhatott, hogy az elpusztult vagy pusztulófélben levő baktériumok a még élőket figyelmeztető anyagokat bocsátottak. 

Amennyiben az emberi szervezetben hasonló jelenség játszódik le, az magyarázatot adhat arra, miként fordulhat elő, hogy valakinél egy adott fertőzésben miért nem hatnak az egyébként hatásos antibiotikumok. Egyben a gyógyszerkutatók számára is új irányokat jelölhet ki; pl. olyan szereket fejleszthetnek ki, melyek megakadályozzák a figyelmeztető vegyületek termelését vagy ezek hatását.

Ugyanakkor ez a vizsgálat felhívja arra is a figyelmet, hogy a kívülről bevitt baktériumok hálózati hatásairól valójában jelenleg kevés elképzelésünk van. Az iparilag előállított, gyorsan kolonizálódó, antibiotikumokra ellenálló fajokról sincs sok elképzelésünk, pedig naponta ajánlgatják a szedésüket, a probiotikumokat. Jó lenne ezeket a kérdéseket tisztázni, mielőtt a baj még nagyobb lesz.

Forrás:

Jean-Louis Bru, Brandon Rawson, Calvin Trinh, Katrine Whiteson, Nina Molin Høyland-Kroghsbo, Albert Siryaporn. Pseudomonas aeruginosa Stress Response Repels Swarms Away from Bacteriophage and Antibiotics.  Journal of Bacteriology, December 2019 Volume 201 Issue 23 e00383-19, DOI: 10.1128/JB.00383-19.

Bizonyos antibiotikumok alkalmazása hosszabb távon fokozhatja egy idegrendszeri betegség, az izomremegéssel, izommerevséggel, lelassulással, idővel demenciával járó Parkinson kór kockázatát, mutatta ki egy országos finn felmérés.

A kutatók országos adatbázisokból gyűjtöttek le az 1998 – 2014 közötti időszakból közel 14 ezer Parkinson-kóros betegek adatait, ezen belül gyógyszereit. Ezeket több mint 40 ezer hasonló korú és nemű, de Parkinson-kórban nem szenvedő személy adataihoz hasonlították. Az antibiotikumok alkalmazását a diagnózist megelőző 1 – 5, 5 – 10, ill. 10 – 15 éves időszakokban értékelték. Kiderült: azoknál, akik bármely típusú antibiotikumokat szedtek legalább 5 alkalommal a betegség veszélye markánsan, 10%-kal nő 10-15 évvel később. A kockázat különösen az elterjedten adott makrolid antibiotikumok esetében kifejezett. 2 – 4 makrolid-kezelés 13%-kal, legalább öt viszont már 37%-kal emelte a Parkinson-kór valószínűségét az ilyen szereket nem szedőkhöz képest.

Ez a megfigyelés összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a Parkinson-kóros betegek egy részénél a betegség hátterében szerepet játszhat a bél mikrobioma-közösségének a kóros eltérése, az ún. diszbiózis. A diszbiózisnak egyéb tünete lehet a gyakori székrekedés, irritabilis bél szindróma és gyulladásos bélbetegségek, bár ennek mértékét csak a mikrobioma genetikai elemzésével lehet meghatározni.

Az eredmények hatással lehetnek az antibiotikumok rendelésére. Az orvosnak (vagy az antibiotikum-szedéshez ragaszkodó betegnek vagy hozzátartozónak) tudatában kell lennie annak, hogy a felírt antibiotikum nemcsak az aktuális fertőzést szünteti meg, de ha feleslegesen szedik, károsan befolyásolják a bél mikrobiomáját és így egyes betegségek kockázatát hosszabb távon növelhetik.

Forrás: 

Mertsalmi et al. (2019) Antibiotic exposure and risk of Parkinson’s disease in Finland: A nationwide case‐control study. Movement Disorders.

DOI: https://doi.org/10.1002/mds.27924