Újraindítás – SARS-CoV-2 tesztelési lehetőségek

A jelenlegi járványügyi helyzetben az egészségügyi, illetve szolgáltatói, gyártói tevékenység újraindításakor felmerül annak az igénye, hogy a munkavállalók, illetve a szolgáltatást igénybe vevők esetében megbízhatóan megállapítható-e az, hogy az illető személy:

  1. átesett a vírusfertőzésen, meggyógyult és már nem fertőz
  2. még nem betegedett meg és nem fertőz
  3. esetleg tünetmentesen a vizsgálat idején a vírus aktívan jelen van a szervezetében.

Jelenleg a vírus okozta fertőzés kimutatására, igazolására 5 módszer áll rendelkezésre:

  1. SARS-CoV-2 rtPCR módszer a vírus RNS (genetikai kód) jelenlétének igazolására. 

Vizsgálati anyag: orr- garat törlet VTM-ből (Virus Transport Mediumból).

Valójában ez a módszer az, amelyik pozitivitás esetén megbízhatóan igazolja azt, hogy a vizsgált szervezetben jelen van a kérdéses vírus. Negativitás esetén valószínű, hogy nincs jelen, de előfordulhat, hogy a mintavétel során olyankor, és/vagy olyan helyről történt az anyag levétele, ahol nem volt ott a vírus; vagy a mintavétel nem volt egészen megfelelő. Egyes közlemények szerint a sikertelenség aránya 20-30% is lehet. Ugyanakkor a pozitivitás időnként még akkor is fennállhat, ha már valójában a vírus nincs jelen, csupán RNS fragmensek maradtak a korábbi fertőzött sejtek környezetében. A vírus nukleinsav (RNS) a fertőzést követő óráktól a tünetek elmúlását követő 10-14. napig kimutatható, esetenként ugyan eltűnhet, de gyakran visszatér. 

  • SARS-CoV-2 antigén kimutatás orr-garat törletből.

Vizsgálati anyag: orr- garat törlet VTM-ből (Virus Transport Mediumból)

Ez a módszer ugyancsak a vírus jelenlétét képes igazolni vagy kizárni, a vírusból származó felületi fehérjék kimutatásával. Óriási előnye, hogy nem igényel bonyolult laboratóriumi hátteret, érzékenysége (valószínűleg) elmarad a PCR módszer mögött. Mivel alig pár hete érhető el, sok tapasztalatunk nincs a vizsgálattal kapcsolatban.

  • SARS-CoV-2 elleni IgG és IgM kimutatása laterális immundiffúziós módszerrel.

Vizsgálati anyag: Kapilláris vér (ujjbegy vércsepp), vénás vér (teljes vér vagy vérsavó).

A vírus okozta megbetegedés során immunglobulinokat termel a szervezet, ezek közül az IgM jelenik meg korábban (kb. a fertőzés utáni 5-8 napon), majd a maximumot a 14 nap környékén elérve a 21-28 nap környékén eltűnik. Az IgG molekula a 14-21 nap között kezd el termelődni, a maximumot a 28 nap körül éri el, és mai ismereteink szerint emelkedett marad a betegség utáni hetekben, hónapokban. Előnye a gyorsaság, illetve, hogy negatív eredmény esetén 98-99%-os hatékonysággal zárható ki a vírus elleni antitest jelenléte. Hátrányos viszont alacsony fertőzöttségi mutatók esetében (amikor kevesen kapták el a vírust), hogy a fals pozitívak száma nagyobb, mint a vírusfertőzötteké, ezért pozitív IgM eredmény esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamilyen más megbetegedés (pl. autoimmun betegségek), állapot okozza az IgM emelkedést, és nem a koronavírus jelenléte. A laboratóriumi (mikrobiológia) kiértékelés javítja a vizsgálat hatékonyságát, különösen akkor, ha több gyártó különböző tesztje is rendelkezésre áll kérdéses esetek tisztázására – ezért szakmailag megbízhatóbbnak tartjuk a vénás vérből, laboratóriumi körülmények között, szakember felügyeletével végzett vizsgálatokat, mint a helyszínen, az ujjbegyszúrásból nyert mintával végzett tesztet.

  • SARS-CoV-2 elleni IgG kimutatása immunoassay módszerrel.

Vizsgálati anyag: vénás vér (teljes vér vagy vérsavó).

A vírus okozta megbetegedés során termelt IgG immunglobulin meghatározása történik ezzel a módszerrel, itt az IgG emelkedett szintje detektálható egyértelműen. Az IgG molekula a 14-21 nap között kezd el termelődni, a maximumot a 28 nap körül éri el, és mai ismereteink szerint emelkedett marad a betegség utáni hetekben, hónapokban. Előnye a megbízhatóság és az ismételhetőség, hátránya, hogy az IgM globulin jelenlétéről nem ad információt. Az IgG pozitív személyek igazolására használható módszer, laboratóriumi hátteret igényel (speciális immunoasay automata szükséges a teszt elvégzéséhez.

  • SARS-CoV-2 elleni IgG szintjének meghatározása immunoassay módszerrel.

Vizsgálati anyag: Vénás vér (teljes vér vagy vérsavó).

A vírus okozta megbetegedés során termelt IgG immunglobulin szint pontos meghatározása történik ezzel a módszerrel, itt az IgG emelkedett szintje mennyiségileg is mérhető, és alkalmas savópárok (egy-két hetes intervallum után ismételten levett minta) vizsgálatára is. Amennyiben az IgG szint emelkedik, akkor a megbetegedés aktív szakaszában van, ha stagnál, esetleg enyhén csökken, akkor a gyógyulás alatti, illetve utáni időszakban vagyunk. Ez a módszer alkalmas a potenciális IgG donorok kiválasztására is. 

A SARS-CoV-2 vírussal kapcsolatos eddigi ismereteink, illetve a virológia, mikrobiológia és immunológia alapismeretei alapján a megbetegedés laboratóriumi diagnosztikájának lehetőségeit, annak időbeli lefutását a következő ábra jól szemlélteti:

1. ábra Forrás: worldbank.org (http://documents.worldbank.org/curated/en/145161586536712080/pdf/Purpose-and-Options-for-Testing-for-SARS-Cov2-the-COVID-19-Virus-Considerations-for-World-Bank-Task-Teams-Managing-COVID-19-Fast-Track-Facility-Operations.pdf)

A kék színnel jelölt vonal a vírus jelenlétét jelzi, ez mutat először emelkedést, ezt az rtPCR illetve a direkt vírus-antigén kimutatásra alkalmas tesztekkel lehet nyomon követni (1. és 2. módszer).

A zöld színnel felrajzolt görbe az IgM termelés beindulását, majd a harmadik héten a leállását mutatja, ennek kimutatására az IgG/IgM detekciós módszer alkalmas (3. módszer)

A piros színű görbe az IgG termelés időbeli lefutását illusztrálja, itt a termelés tényét az IgG detekcióval tudjuk igazolni (4. módszerrel), illetve mennyiségileg meg tudjuk határozni az IgG szintet is (5. módszer).

A fenti módszertani összefoglalóból is látható, hogy olyan módszer nem áll rendelkezésünkre, amivel 100%os érzékenységgel (szenzitivitás) és 100%-os pontossággal (specificitás) képesek lennének a koronavírus-fertőzötteket felfedezni. Ennek megfelelően a diagnosztikai módszerek segítségével arra törekedhetünk, hogy a kockázatot minimalizáljuk, az aktuális kérdés, vagy feladat megválaszolására laboratóriumunk az elérhető legalkalmasabb módszert használja.

Az optimális vizsgálati menetrendet – a célok és a finanszírozási lehetőségek függvényében – többféle módon is összeállíthatjuk:

1. változat – A dolgozók szűrése egy potenciális veszélytelen munkavégzési környezet kialakításához.

  1. Koronavírus kérdőív kitöltése, 14 napja tünetmentes személyeknél végezhető el a vizsgálat
  2. Szerológiai vizsgálat (IgG és IgM kimutatás) (3. módszer), 
  3. IgG pozitívak esetén mennyiségi meghatározás – esetleg savópár formájában (5. módszer)
  4. IgM pozitívak esetében azonnali karantént javaslunk. A következő lépést már a járványügyi hatóság határozza meg.

IgM pozitivitás esetén, ha a vírus kimutatása (PCR vagy Antigén) nem igazolja a vírus jelenlétét, az IgM és IgG meghatározást 14 nap múlva megismételjük – amennyiben a vizsgált személy továbbra is tünetmentes, továbbra is kizárólag IgM pozitivitás látható, és a vírus nem mutatható ki, az IgM pozitivitás hátterében más megbetegedést (pl. autoimmun állapotot) valószínűsítünk, és immunológiai kivizsgálást javaslunk.

Munkába csak az állhat

aki szeronegatív (IgG és IgM negatív); 

vagy: aki IgG pozitív és IgM negatív; 

illetve az IgM pozitivitást követő eljárás során a járványügyi hatóság munkába járásra alkalmassá nyilvánít.

2. változat – a páciensek, szolgáltatást igénybe vevők szűrése (pl. kezelendő páciensek, betegek előszűrése.

  1. Koronavírus kérdőív kitöltése, 14 napja tünetmentes személyeknél végezhető el a vizsgálat
  2. Szerológiai vizsgálat (IgG és IgM kimutatás – 3. módszer) ÉS rtPCR (1. módszer) VAGY SARS Antigén kimutatás (2. módszer) negatív.

Szolgáltatást, kezelést csak az a személy vehet igénybe, aki IgG pozitív ÉS a SARS antigén negatív, illetve IgG/IgM negatív ÉS a vírus kimutatás (PCR vagy Ag meghatározás) IS negatív.

Mindkét változat esetében felmerül a vizsgálatok ismétlési gyakoriságának a kérdése. Minden vizsgálat a mintavétel időpontjáig, illetve a szerológiai tesztek esetében a mintavétel előtti „ablakperiódus” előtti időszakig szolgál információval. Ez azt jelenti, hogy már az eredmény elkészültekor fertőződhet a vizsgált személy – tehát a fentebb leírt eljárás csupán statisztikailag csökkenti a fertőzésveszélyt, kizárni azt nem tudja. A jelenlegi alacsonynak tűnő fertőzöttségi arányok mellett a vizsgálat heti-kétheti ismétlése nagy biztonsággal alacsonyan tudja tartani a munkahelyi fertőzések számát.

FONTOS!

A korona vírussal kapcsolatos információ napról napra bővül, módosul, a tesztekkel kapcsolatos információn ennek megfelelően folyamatosan változik. Az itt összefoglalt szakmai anyag a legjobb tudásunk, és rendelkezésünkre álló adatok alapján került összesítésre – azonban természetesen ez akár napokon belül módosulhat. Új adatok, információk felmerülése esetén igyekszünk ezt az anyagot azonnal naprakésszé tenni.

Melléklet:

A koronavírus-fertőzés (COVID-19) kérdőív kérdései:

  • Volt-e Önnek pozitív koronavírus vizsgálata (SARS-CoV-2 vírus vagy antitest kimutatása)?
  • Volt-e lázas megbetegedése az elmúlt három hétben?
  • Volt-e az Ön közvetlen környezetében koronavírus fertőzött személy?
  • Előfordult-e egy vagy több az alábbi tünetek közül Önnél az elmúlt három hétben: 
    • Szaglás és ízérzés elvesztése
    • Jelentős végtagfájdalom és fejfájás, mely több napig tartott, és néhányszor visszatért
    • Több napon át fennálló, indokolatlan fáradtság és álmosság, ágyhoz-kötöttség, gyengeség
    • Végtagjain, elsősorban a lábujjain indokolatlan és egyszerre jelentkező kékes (véraláfutásos) elszíneződés
    • Felsőlégúti hurut, orrmelléküreg gyulladás, nátha, ÉS lát, fejfájás az elmúlt 3 hétben

Amennyiben volt ilyen tünete, jelentette-e háziorvosánál, kezdeményezték-e az Ön kivizsgálását?

COVID-19 teszt

SARS-CoV-2 vírus

Gyorstesztek: fontosak vagy használhatatlanok? 

Az új koronavírus okozta COVID-19 mostanra világméretű járvánnyá vált. A Föld szinte összes országa olyan helyzettel kell, hogy szembe nézzen, amelyre korábban még nem volt példa. Ebben a bizonytalan helyzetben nagyon könnyen elterjednek a veszély létét tagadó, vagy azt aránytalan mértékben felnagyító tartalmak, csakúgy, mint azok a tévhitek és részigazságok, amelyek eredeti környezetükből kiragadva gyökeresen más értelmet nyernek, mint ami a szerzőjük szándéka volt.

Ez utóbbiak közé tartoznak azok a rendszeresen, több népszerű internetes portálon is megjelenő hírek, amelyek szerint az új koronavírus gyorstesztek teljesen megbízhatatlanok, használatuk több kárt okoz, mint hasznot.

Ebben az írásban megpróbáljuk összefoglalni, mi az igazság ezekkel az eszközökkel kapcsolatban.

Tesztelni, tesztelni, tesztelni – de mivel is?

A jelenleg forgalomban lévő tesztek két nagy csoportba oszthatóak. 

Az úgynevezett PCR tesztek magának a vírusnak az örökítőanyagát mutatják ki. Ehhez többféle emberi sejtből, például a nyál összetevőiből is mintát lehet venni. A vizsgálat során az új koronavírus örökítőanyagát (RNS-ét) izolálják, és hogy abból mérhető mennyiségű példányt állítsanak elő, felsokszorozzák. A teszt nevének rövidítése – Polymerase Chain Reaction, azaz polimeráz láncreakció – is erre a műveletre utal. E módszert használva igen nagy biztonsággal meg lehet állapítani, jelen van-e a vírus a vizsgált alany szervezetében.

A gyorstesztek nem magát a vírust, hanem az ellene termelt antitesteket (ellenanyagokat) mutatják ki. E módszert hívják immunoglobulin, vagy szerológiai tesztnek is – a gyorsteszt elnevezés azért terjedt el a köztudatban, mert az eredmény akár már negyedórán belül rendelkezésre áll.

Nemzetközi aggályok?

Több európai országban is előfordult (például Nagy-Britanniában), hogy a már széles körben elérhető gyorsteszteket megvizsgálva számos termékről kiderült: azok igen kevéssé megbízhatóak. Olyan tesztre is bukkantak már, amely a COVID-19 jellemző tüneteit mutató alanyokat vizsgálva is csak mintegy 50% eséllyel fedte fel a fertőzést.

Valóban, sok olyan gyorsteszt jelent meg az utóbbi időben (különösen a népszerű online kereskedelmi portálokon!), amelyekről legfeljebb a gyártó neve derül ki – míg a forgalmazáshoz szükséges engedélyek, a hatásosságot igazoló dokumentáció teljesen hiányoznak. Mindez a következő okok miatt lehetséges:

  • a szerológiai teszteket gyártó vállalatok nem képesek a hatalmas méretű nemzetközi keresletet ellátni, ezért egyre többen az új koronavírus hatására kezdtek el gyorsteszteket gyártani, holott e területen kevés tapasztalatuk van
  • a krízishelyzetre való tekintettel sok országban „gyorsított eljárás” során intézik a szükséges dokumentációkat
  • a gyors meggazdagodás reményében akadnak olyanok, akik abban bíznak, ha a megrendelőt sürgeti az idő, nem fog tüzetesebben utánajárni, vajon rendelkezik-e a megvásárolni kívánt termék a megfelelő engedélyekkel.

Mindezek ismeretében az lenne a meglepetés, ha az elérhető gyorstesztek nagyobb hányada teljesítene sikerrel egy átfogó teljesítőképességi vizsgálaton…!

Éppen ezért érdemes nemcsak a termék árára – és a rövid szállítási határidőre – koncentrálni, hanem azt is megnézni, megfelelő-e a termék dokumentációja (például, forgalomba lehet-e hozni az Európai Unión belül, van-e a cégnek hivatalos EU-beli képviselője), igazolják-e a hatékonyságát klinikai vizsgálatok, illetve, hogy bevizsgálta-e tesztet valamilyen illetékes hatóság. Ezeket az információkat a csomagoláson, illetve a mellékelt használati útmutatóban fel kell tüntetni, vagy azokat kérésre rendelkezésre kell bocsátani. Aki tehát gondosan jár el a termék megvásárlásakor, nem fog „zsákba macskát” venni.

Nem mellékes szempont az sem, hogy a feltüntetett gyártónak van-e honlapja, illetve, hogy a róluk fellelhető információk alapján mióta foglalkoznak hasonló termékek fejlesztésével, gyártásával. Jó eséllyel feltételezhető, hogy egy már korábban is létező és ismert cég megbízhatóbb gyorsteszteket fejleszt, mint egy olyan, amelyikről képtelenség még 1–2 évre visszamenőleg is információt találni. Az Országos Mentőszolgálat által használt két teszt gyártójáról – Anhui Deep Blue Medical Technology (alapítva: 2010-ben) és Hangzhou Clongene Biotech (2004-ben) – egyaránt elmondható, hogy az új koronavírus megjelenése előtt is már számos szerológiai termékük ismert volt a piacon.

Megemlítendő az az új koronavírus járványtól teljesen független jelenség is, hogy a negatív hírek gyorsabban terjednek és tovább megmaradnak az emberek emlékezetében, mint a pozitívak. Ennek köszönhető, hogy a használhatatlan tesztek, a visszahívott védőmaszkok nagyobb visszhangot keltettek, mint az a tény, hogy Németországban az elmúlt hónapban heti 160 ezer tesztet végeztek el, aminek hatalmas szerepe volt abban, hogy a fertőzöttek magas száma ellenére a halálozási arány alacsony.

„Semmire sem jó”?

Több magyar portálon is megjelent az MTA Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének belső levelezése, melyben arról írnak, hogy a gyorsteszt „igazából semmire sem jó, a vérben megtalálható ellenanyag ugyanis nagyrészt csak a fertőzés lezajlása után, igazából a gyógyult betegeknél jelenik meg”.

Noha e töredék eredeti környezete ismeretlen, e kiragadott formájában azonban bizonyosan a tévedés kategóriájába tartozik.

A legtöbb forgalomban lévő gyorsteszt ugyanis két, a szervezet által kifejezetten az új koronavírus ellen termelt antitest, az immunoglobulin M, és az immunoglobulin G (röviden: IgM és IgG) – jelenlétét mutatja ki. Az IgM a megfertőződést követő 5–8. napon jelenik meg a teszt által is észlelhető mennyiségben a szervezetben. A tünetek jelentkezése után mintegy 4 héttel már nem mutatható ki. Az IgG később, leggyakrabban a megfertőződés után 2 héttel kezd el termelődni, mennyisége az első hónap vége felé tetőzik, majd némiképp lecsökken, ám ezt követően még hosszú ideig, legalább hónapokon át kimutatható a szervezetben. Ennél precízebben az időpontokat nem lehet meghatározni; egyrészt mert a fertőzés lefolyása egyénenként változó, másrészt mert még nem áll rendelkezésre elegendő adat az új koronavírussal kapcsolatban. (A NewScientist egyik írása tekinthető a legóvatosabbnak, ott 10 napban határozzák meg az IgM megjelenését, ugyanakkor az amerikai FDA az egészségügyi szolgáltatók számára készített kiadványa az IgG-vel kapcsolatban állapítja meg, hogy 7–10 nap múlva már kimutatható.)

Mindezek alapján elmondható: a gyorstesztek valóban nem mutatják ki a vírus jelenlétét a fertőzés korai fázisában, ám akkor, amikor a legtöbb esetben a COVID-19 jellemző tünetei már megjelentek, illetve a későbbi időszakokban már jelentős bizonyossággal azonosítják az ellenanyagokat.

A „semmire se jó” kifejezést tehát úgy kell értelmeznünk: pusztán gyorstesztek alkalmazásával valóban nem lehet megállapítani, valaki megfertőződött-e a közelmúltban. 

Ugyanakkor, aki már hordozza a vírust, akár egy hónapon át is fertőzőképes marad, még akkor is, ha ő maga teljesen tünetmentes! A gyorstesztek ezért hatalmas segítséget jelentenek abban, hogy minél több fertőzött személyt lehessen azonosítani, azokat elkülöníteni – s ezzel megakadályozni, hogy további embereket fertőzzenek meg, ami végső soron lassítja a járvány terjedését.

Érdemes megemlíteni, hogy több gyorstesztet végző intézmény is külön felhívja rá a figyelmet, hogy azoknak, akik vérmintája pozitív lett IgM-re nézve, mindenképp töltsék a tesztet követő két hetet otthoni karanténban, vagy ha azt a tünetek indokolttá teszik, kórházban.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a gyorsteszt segítségével azonosítható az is, ha valaki már átesett a fertőzésen (ekkor a szervezetében már csak az IgG ellenanyag található meg, az IgM nem). Ugyan ilyenkor még mintegy két héten keresztül fertőzőképes lehet, ám azt követően sem őt nem veszélyezteti a fertőzés (ha el is kapja újra, rendkívül valószínű, hogy a szervezete rövid idő alatt, tünetmentesen leküzdi a kórokozót), sem ő nem jelent veszélyt a környezetére nézve. Mindennek pedig óriási jelentősége van abból a szempontból, hogy el lehessen dönteni egy sok embert foglalkoztató intézményél, kik azok, akik már biztonságosan visszatérhetnek a munkához – a későbbiekben pedig, amikor a járvány már „lecsengési fázisba” kerül, ez az információ sok cég számára létfontosságú is lehet!

Kiknek érdemes a tesztet elvégeztetni?

Talán annak köszönhető, hogy az új koronavírust a magas lázzal azonosítják, hogy elterjedt a köztudatban az a tévhit, mely szerint annak kell a tesztet megcsináltatnia, akinek magas láza van. Holott a tesztet elvégző intézmények szinte mindegyike – köztük a Kelen Kórház, a Róbert Kórház, és a Prémium Egészségpénztár is – ennek az ellenkezőjére hívják fel a figyelmet. Valójában értelemszerű, hogy amennyiben a COVID-19 súlyos tünetei jelentkeznek, a legfontosabb feladat a tünetek kezelése, ami történhet otthon (ahogy azt az emberek sok más betegség, például az influenza esetén is teszik), vagy – kritikus állapotban – kórházi környezetben.

Sok intézmény az ajánlásait is közzé teszi a teszt elvégeztetésével kapcsolatban. Ezek rendszerint a következőket tartalmazzák:

  • akiknél nagy az esély, hogy fertőzött személlyel érintkeztek a közelmúltban 
  • akik közeli hozzátartozói között influenzaszerű tünetekkel járó megbetegedés fordult elő
  • akik észlelik magukon az új koronavírus okozta COVID-19 jellegzetes, ám viszonylag enyhe tüneteit
  • akik külföldön, vagy más szempontból véve fokozottan fertőzésveszélynek kitett helyen jártak
  • akik az elmúlt időszakban tapasztalt tüneteik alapján úgy vélik, már átestek a fertőzésen.

Meg kell említeni, hogy a sok munkatársat foglalkoztató cégeknek, intézményeknek szintén érdemes elvégeztetni a dolgozók tömeges teszteltetését, hiszen e módszerrel nagy biztonsággal felmérhető, jelen van-e a vírus az adott munkahelyen, vagy sem. Mindennek nemcsak a gazdasági hatása jelentős (be kell-e zárni a helyet, vagy sem), hanem a fertőzött személyek azonosításával gátolható a vírus terjedése olyan esetekben, ha a munkavégzés során a szociális izoláció elkerülhetetlen.

„Otthon megszúrom az ujjam, és megtudom az igazságot?”

Semmiképpen sem!

A gyorsteszteket nem otthoni használatra szánják, azok közvetlen kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Ez még akkor is így van, ha akadnak olyan online oldalak, ahol bárki megvásárolhatja a saját gyorstesztét.

Magyarországon engedélyhez kötött, milyen intézmények végezhetnek immunológiai gyorsteszteket – ami még akkor is így van, ha maga a vizsgálat nem az intézmény területén zajlik, hanem a szakszemélyzet azt például egy üzem helyszínén végzi. A biztonságos mintavételi körülményeket, illetve az szakképzett egészségügyi dolgozók járványegészségügyi védelmét egyaránt biztosítani kell.

Maga a mintavétel valóban történhet ujjbegyből is (pontosan úgy, ahogy azt például a vércsoport-meghatározásnál is teszik), ám sok intézmény hagyományos vérvételt alkalmaz. Az így vett vérből ugyanis el lehet különíteni a plazmát, ami lehetővé teszi a későbbi ellenőrző vizsgálatokat is. Mindez növeli a kapott eredmény pontosságát.

Negatív eredmény – hamis remények?

A legtöbbször említett probléma a gyorstesztekkel kapcsolatban, hogy a negatív teszteredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember nem fertőzött.

Valóban, amellett, hogy az új koronavírus nincs jelen a szervezetben, az IgM és IgG hiánya két további okra is visszavezethető lehet: 

  • a fertőzés még olyan korai szakaszában van, hogy nem kezdődött meg az IgM termelődése
  • a vizsgált személy már megfertőződött, a szervezete azonban valamiért nem termel kimutatható mennyiségű antitestet.

Erre a teszteket elvégző intézmények – például a Kelen Kórház és a Róbert Kórház – is felhívják a figyelmet, mint ahogy azt is hangsúlyozzák, hogy amennyiben fennáll a fertőzés veszélye, a tesztet érdemes később megismételtetni! Azt is meg kell említeni, hogy a gyorstesztek önmagukban nem helyettesítik a diagnózist – azt a páciens leleteinek ismeretében az orvos kell, hogy felállítsa.

Ugyanezek az információk a gyorstesztek használati útmutatóiban is megtalálhatóak. A Clongene COVID-19 IgM/IgG gyorsteszt Kazetta leírása például így fogalmaz:

„A teszt által kapott eredmény pusztán a diagnózis felállításában segít. Az orvosnak a kapott eredményt a páciens előtörténetével, aktuális leleteivel és más diagnosztikai eljárások eredményeivel együttesen kell értelmezni. 

A negatív eredmény arra utal, hogy a mintában új koronavírus elleni antitestek nem, vagy nem kimutatható mennyiségben találhatóak meg.”

Hiú remények keltéséről tehát szó sincs – legfeljebb arról, hogy mind a gyártók, mind a tesztet végző intézmények felhívják a figyelmet a módszer korlátjaira. 

Mi szükség a gyorstesztre, ha a vírus jelenlétét a PCR teszt egyértelműen igazolja?

Vitathatatlan tény, hogy egyetlen olyan szerológiai gyorsteszt sem létezik, amely jobban teljesítene a PCR teszteknél. Ideális esetben valóban nem is volna szükség gyorstesztekre… a valóság azonban messze van ettől az ideális esettől.

A PCR tesztek elvégzéséhez szükséges eszközök rendkívül drágák. A reakció lefolytatása csak több millió forintos berendezéseken valósítható meg, és maguk a tesztek, valamint a további szükséges anyagok sem olcsók. Magyarországon kevés intézmény rendelkezik a vizsgálat elvégzéséhez szükséges műszerparkkal és engedélyekkel. A PCR teszt hosszadalmas (az örökítő anyag kimutatására szolgáló reakció már önmagában is legalább 1 óráig tart), elvégzése számos bonyolult lépésből áll, amelyek során sok a hibalehetőség. Összességében véve, ugyanannyi idő alatt országos viszonylatban lényegesen kevesebb PCR tesztet lehet elvégezni, mint gyorstesztet.

Emellett, bár hamarabb képes azonosítani a vírus jelenlétét a szervezetben, a fertőzés nagyon korai szakasza még így sem mutatható ki. Ráadásul, az is előfordulhat, hogy a mintavétel során egyetlen olyan sejt sem kerül a mintába, melyből a vírus kimutatható volna – vagyis, a PCR tesztek sem 100%-ban megbízhatóak.

Végezetül, mivel a PCR teszt magának a vírusnak a jelenlétét igazolja, nem nyújt arról információt, hogy valaki még nem fertőződött meg, vagy már átesett a fertőzésen.

Fontos, jövőbe mutató lehetőséget is tartogat a szerológiai vizsgálatok elvégzése – az IgG pozitív és IgM negatív tünetmentes személyek nagy valószínűséggel a betegségből már kigyógyultak (esetleg tünetmentesen átvészelték) és a szervezetükben megjelent a védettséget jelző IgG immunglobulin. Régi, bevált gyógyítási módszer a passzív immunizáció, amikor a gyógyult személyektől levett vér (véradás, vagy plazmaferezis formájában) feldolgozható, belőle az antitestek kivonhatók, és súlyos állapotban levő betegek gyógyításában, mint „gammaglobulin”, vagy más IgG készítmény felhasználható. Másrészt a gyógyult, IgG pozitív személyek nagy valószínűséggel védettek a megbetegedéssel szemben, és segíteni tudnak abban, hogy minél hamarabb kijussunk a jelenlegi gazdasági és társadalmi kátyúból.

Mindezek ismeretében elmondható: bár a gyorstesztek nem csalhatatlanok, elvégzésük ugyanúgy egészségügyi dolgozókhoz kötött, s ha ellenőrizetlen forrásból származnak, nagyfokú megbízhatatlanságuk miatt akár kockázatot is jelenthetnek, hatékonyak a megfertőződéstől számított második héttől kezdve, különösen akkor, ha nagy mennyiségű ember rövid idő alatt történő teszteléséről van szó. Mivel a vírusfertőzés időtartamának jelentős hányadában ki tudják mutatni a kórokozó jelenlétét, fontos eszközei a világméretű járvány megfékezésének.

Inulinnal a cukorbaj ellen

A túlsúly a 2-es típusú cukorbetegség egyik fő kockázati tényezője. A kockázat mértékét azonban nemcsak a jól ismert módon (testmozgással, fogyással), hanem talán a bélbaktériumok révén is lehet befolyásolni. Ennek egyik legegyszerűbb módja, ha a dolgozó több rostot fogyaszt. Például inulint.

Brit kutatók 12 túlsúlyos, de még nem diabeteses felnőttet három csoportra osztottak: egy részük naponként 20 gramm egy inulin-származékot (inulin-propionát-észtert (IPE)), másik részük inulint, harmadik részük a bélbaktériumok által sem bontható rostot (cellulózt) kapott. A 42 napos vizsgálati időszak végén a cukorháztartást értékelve kiderült: azoknál, akik inulint vagy IPE-t kaptak, a laboratóriumi vizsgálatok alapján lényegesen javult az inzulinérzékenység a cellulózos csoporthoz képest. 

Donna Straiata (Fernando Botero, 2016) – Felvétel: 2019. december 08., Miami Beach, Lincoln avenue – Dr. Bezzegh Attila felvétele

 A kedvező hatásban a baktériumoknak központi szerepe lehetett: inulin mellett az Actinobacteria típusúak száma nőtt, míg a Clostridia típusúak aránya csökkent. (Érdekes módon az IPE nem befolyásolta a baktériumok összetételét, viszont kedvezően hatott a szervezetben fennálló gyulladásra. Ez valószínűleg az IPE bontása során keletkező propionsavnak lehetett köszönhető.)

Forrás:

Gut. 2019 Aug;68(8):1430-1438.

Gyaloglás és Mikrobioma

Ha valaki elkezd gyalogolni, annak nemcsak az izomzata érzékeli a változást, de a bélbaktériumai is. Japán kutatók 32, korábban mozgásszegény életmódot folytató idősebb hölgyet vontak be 12 hetes életmód-programjukba. Két csoportra osztották őket: egyik részük törzsizomzat-erősítő (TM), másik részük aerob (azaz fokozott oxigénfogyasztással járó) gyakorlatokat (AE) végzett. Az AE egyik központi eleme a gyors gyaloglás volt. 

Sport Feet Path Trail Shoes Walking Legs Walk

A program végére mindkét csoportnak erősebb lett a törzsizomzata, illetve 6 perc alatt nagyobb távolságot tudtak megtenni. Az AE csoportban emellett a széklet vizsgálata alapján a bél mikrobioma is markánsan változott: a bél Bacteroides baktériumok számottevően nagyobb számban voltak jelen a mikrobiomában. A Bacteroides száma és a 6 perces járástávolság között szoros kapcsolat arra utal, hogy ennek a baktériumnak a jelenléte és aránya kedvezően befolyásolhatja az általános erőnlétet és fizikai aktivitást.

Fitness Leisure Walking Exercise Woman Health

Forrás:

Nutrients. 2019 Apr 17;11(4). pii: E868.

Akkermansia és inzulinrezisztencia

Az elhízással, inzulinrezisztenciával, magas vérzsírszinttel járó metabolikus szindróma markánsan emeli a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbaj veszélyét. A veszélyt a bél mikrobioma összetétele markánsan meghatározza. Az utóbbi évek kutatásai szerint elsősorban az Akkermansia muciniphila száma a fontos ebből a szempontból: több Akkermansia véd a betegséggel szemben. Egy belga kutatócsoport most azt értékelte 40 túlsúlyos, cukorbajra fokozottan hajlamos (inzulinrezisztens) személynél, hogy nagy mennyiségű (napi 10 milliárd) A. muciniphila három hónapon át történő szedésével lehet-e befolyásolni a kockázatot. A résztvevőket 3 csoportra osztották: egyik részük élő, másik részük elölt formában kapta a baktériumot, míg a harmadik rész placebót szedett. 

A vizsgálatban mindvégig részt vevő 32 személynél nem jelentkezett különösebb mellékhatás, a kezelést mindegyikük jól tolerálta. Az elölt baktériumot szedő betegeknél lényegesen csökkentek az inzulinszintek és javult az inzulinérzékenység, egyben átlagosan 8,5%-kal csökkent a koleszterinszint. Emellett kismértékben (átlagosan 2,2 kg-mal) csökkent a testtömeg és a zsír mennyisége, illetve 2,6 cm-rel a csípőbőség. Három hónapos baktériumadást követően ráadásul a májműködést és a gyulladást jelző laboratóriumi paraméterek is javultak. (Ezek az értékek a placebóval kezelt betegeknél nem változtak, sőt, inkább romlottak.) Összességében tehát az A. muciniphila élő, de még inkább inaktív formában való adása esetén számos anyagcsere paraméter egészséges irányban változik.

Az még nem tisztázott teljesen, hogy az elpusztult baktériumok adása miért jár előnyökkel. Talán nem is maga a baktérium, hanem a baktérium-tetemek után visszamaradó sejtfal az, ami kedvező hatású: a mikrobioma összetételét az A.muciniphila adása lényegében nem változtatta meg.

Forrás:

Nat Med. 2019 Jul;25(7):1096-1103. doi: 10.1038/s41591-019-0495-2.

1 2

Keresés

+