Akkermansia és inzulinrezisztencia

Az elhízással, inzulinrezisztenciával, magas vérzsírszinttel járó metabolikus szindróma markánsan emeli a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbaj veszélyét. A veszélyt a bél mikrobioma összetétele markánsan meghatározza. Az utóbbi évek kutatásai szerint elsősorban az Akkermansia muciniphila száma a fontos ebből a szempontból: több Akkermansia véd a betegséggel szemben. Egy belga kutatócsoport most azt értékelte 40 túlsúlyos, cukorbajra fokozottan hajlamos (inzulinrezisztens) személynél, hogy nagy mennyiségű (napi 10 milliárd) A. muciniphila három hónapon át történő szedésével lehet-e befolyásolni a kockázatot. A résztvevőket 3 csoportra osztották: egyik részük élő, másik részük elölt formában kapta a baktériumot, míg a harmadik rész placebót szedett. 

A vizsgálatban mindvégig részt vevő 32 személynél nem jelentkezett különösebb mellékhatás, a kezelést mindegyikük jól tolerálta. Az elölt baktériumot szedő betegeknél lényegesen csökkentek az inzulinszintek és javult az inzulinérzékenység, egyben átlagosan 8,5%-kal csökkent a koleszterinszint. Emellett kismértékben (átlagosan 2,2 kg-mal) csökkent a testtömeg és a zsír mennyisége, illetve 2,6 cm-rel a csípőbőség. Három hónapos baktériumadást követően ráadásul a májműködést és a gyulladást jelző laboratóriumi paraméterek is javultak. (Ezek az értékek a placebóval kezelt betegeknél nem változtak, sőt, inkább romlottak.) Összességében tehát az A. muciniphila élő, de még inkább inaktív formában való adása esetén számos anyagcsere paraméter egészséges irányban változik.

Az még nem tisztázott teljesen, hogy az elpusztult baktériumok adása miért jár előnyökkel. Talán nem is maga a baktérium, hanem a baktérium-tetemek után visszamaradó sejtfal az, ami kedvező hatású: a mikrobioma összetételét az A.muciniphila adása lényegében nem változtatta meg.

Forrás:

Nat Med. 2019 Jul;25(7):1096-1103. doi: 10.1038/s41591-019-0495-2.