XIV. 1. Kulturális és ősi étrendek

A hagyományos, minimálisan feldolgozott, rostban gazdag étrendek évezredek alatt formált, sokszínű mikrobiotát tartanak fenn, amelyet a nyugati étkezés egy generáció alatt beszűkít.

Az ősök ételei ma is táplálják a mikrobiotát

A kulturális hagyományokon alapuló étrend jelentős hatással van a bélmikrobiota^[G] sokféleségének formálódására és fenntartására [653].

Amikor a betegek megkérdezik, miért fontos a „hagyományos étel”, általában egy gyakorlati megfigyeléssel kezdem: a bélmikrobiota a mintázatokra reagál. Kevésbé egyetlen étkezés határozza meg, és sokkal inkább az, amit valaki hónapokon és éveken át rendszeresen fogyaszt. A kulturális étkezési szokások sok ember életében a leghosszabb ideig fennmaradó, stabil mintázatok közé tartoznak, amelyeket családjukkal és közösségükkel osztanak meg [111].

Különböző régiókban a hagyományos étrendek több közös vonást mutattak: minimálisan feldolgozott alapanyagokra épültek, sokféle növényi élelmiszert tartalmaztak, és gyakran alkalmaztak erjesztést. Ezek az ételek összetett szénhidrátokat és növényi rostokat biztosítanak, amelyeket az emberi szervezet önmagában nem tud teljesen megemészteni. A mikroorganizmusok fermentálják őket, és olyan anyagcsere-termékeket hoznak létre, mint a rövid szénláncú zsírsav^[G]ak, amelyek támogatják a bélhám működését és kölcsönhatásba lépnek a nyálkahártya immunrendszerének szabályozásával.

Különböző populációk összehasonlító vizsgálatai következetesen kimutatták, hogy a bél mikrobiális mintázata eltér a magas fokon iparosodott környezetek és a hagyományosabb életmódot követő közösségek között. A magas rosttartalmú étrendek gyakran egy fermentációra jobban orientált mikrobiális közösséggel társulnak, egyes csoportokban például nagyobb arányban fordulnak elő rosthasznosító baktériumok, mint a Prevotella. Ezzel szemben az alacsony rosttartalmú, ultra-feldolgozott élelmiszerekben gazdag étrendek csökkent fermentációs kapacitással és eltérő domináns taxonokkal hozhatók összefüggésbe.

Fontos azonban kerülni a túlzott leegyszerűsítést. Ezeket a populációs különbségeket nem csupán az étrend magyarázza. Az urbanizáció, a higiénés körülmények, az antibiotikum-használat, a fertőzésterhelés és az általános életmód mind alakítják a mikrobiális ökológiát. A „hagyományos” nem automatikusan jelent „egészségmegőrzőt”, és a „nagyobb diverzitás” önmagában nem klinikai diagnózis. Ennek ellenére az étrend szerkezete az egyik leginkább befolyásolható tényező.

Egyes mikroorganizmusok, amelyeket gyakrabban észlelnek nem iparosodott populációkban – például a Prevotella, illetve bizonyos csoportokban spirochéták, mint a Treponema – inkább tartós ökológiai hatások, különösen a magas rostbevitel jelzői, nem pedig terápiás célpontok. Jelenlétük gyakran azt tükrözi, hogy mivel „táplálják” az ökoszisztémát, nem pedig egyetlen védő baktérium szerepét.

A modern étrend azért változtatja meg hatékonyan a mikrobiotát, mert gyors hatású. Rövid távú étrendi vizsgálatok azt mutatják, hogy a mikrobiális összetétel és génexpresszió akár napokon belül módosulhat, ha a makrotápanyagok aránya megváltozik. Ez a rugalmasság klinikailag kedvező, ugyanakkor azt is jelenti, hogy az „örökség” nem sors: a mikrobiota egész életen át alkalmazkodóképes.

A hagyományos étrendi szerkezet egyes elemeihez való visszatérés ezért inkább a mikrobiális szubsztrátok helyreállítását jelenti, nem pedig a múlt pontos újrateremtését. Amikor a betegek – saját toleranciájukon belül – növelik a növényi élelmiszerek változatosságát, a hüvelyesek, a teljes értékű gabonák és az erjesztett ételek arányát, a mikrobiota gyakran egy fermentatívabb metabolikus működés felé tolódik. A legkövetkezetesebb változások először funkcionális szinten jelennek meg (metabolitok, aktivitás), míg a tartós összetételbeli átalakulás hosszabb időt igényelhet.

A gyakorlatban nem egy merev „ősök étrendjének” követése a cél. Inkább az a fontos, hogy visszaépítsük azt az étrendi összetettséget, amelyet a modern élelmiszerrendszer gyakran elvesz: több minimálisan feldolgozott ételt, nagyobb növényi változatosságot, rendszeres fermentálható rostbevitelt. Ez támogatja a bél ökológiai ellenálló képességét, ami különösen fontos stressz, utazás vagy betegség idején.

Az „ősök tányérja” tehát inkább egy szemléleti keret. Arra emlékeztet, hogy a mikrobiota a következetes, összetett tápanyagbevitelből profitál. Amikor a modern étrend túlságosan leegyszerűsödik, a mikrobiális ökoszisztéma beszűkül. Amikor a komplexitás – reálisan és fenntarthatóan – visszatér, a bél környezete stabilabbá válik, és a mikrobiota jobb feltételek között működhet.

A hagyományos étrendi mintázatok beillesztése a modern életbe

A hagyományos ételek elemeinek visszavezetése akkor a legpraktikusabb, ha fokozatosan történik, olyan ismerős fogásokkal kezdve, amelyek minimálisan feldolgozott gabonákra, hüvelyesekre, zöldségekre és erjesztett ételekre épülnek;

A változatos növényi élelmiszerek rendszeres fogyasztása fermentálható szubsztrátokat biztosít, amelyek a mikrobiális anyagcsere működését támogatják, nem pedig egyes baktériumfajok célzott befolyásolását;

A hagyományos konyhatechnikai eljárások – például áztatás, erjesztés vagy lassú főzés – javíthatják az emészthetőséget és a tápanyagok hasznosulását anélkül, hogy történeti receptek szigorú követésére lenne szükség;

Az ultra-feldolgozott élelmiszerek és cukrozott italok csökkentése mérsékli az adalékanyagok és finomított szénhidrátok bevitelét, amelyek módosíthatják a mikrobiális anyagcsere-útvonalakat;

A szezonális és helyben elérhető zöldségek és gyümölcsök növelik az étrendi változatosságot, ami a mikrobiális működés szempontjából fontosabbnak tűnik, mint bármely egyetlen alapanyag;

A rendszeresen elkészített és elfogyasztott étkezések a viselkedési tényezők – például a lassabb étkezés és az állandó étkezési ritmus – révén támogatják az emésztést;

A hagyományos zsiradékok kiegyensúlyozott, rostban gazdag ételek részeként hozzájárulnak a teltségérzethez, és befolyásolhatják a zsírban oldódó vegyületek felszívódását anélkül, hogy speciális zsírszabályokra lenne szükség;

A családi vagy közösségi ételkészítés segítheti az étrendi következetességet, amely a mikrobiota hosszú távú alkalmazkodásának egyik fő tényezője;

Klinikai szempontból a cél nem a múlt pontos rekonstruálása, hanem az étrendi komplexitás visszaépítése, amely fenntartható módon támogatja a mikrobiális anyagcserét.

Mikrobiota-hatások

• A hosszú távon sokféle növényi rostot tartalmazó étrend nagyobb mikrobiális funkcionális diverzitással társulhat, beleértve az összetett szénhidrátok fermentációjára és rövid szénláncú zsírsavak termelésére való fokozott képességet [719];
• A magas rosttartalmú étrendek egyes populációkban nagyobb arányban társulnak rosthasznosító taxonokkal, például Prevotella fajokkal, illetve butiráttermelő baktériumokkal, mint a Faecalibacterium prausnitzii; ezek inkább étrendi markerek, nem univerzális egészségjelzők [459];
• Az erjesztett élelmiszerek élő mikroorganizmusokat és fermentációs metabolitokat tartalmazhatnak; a törzsek többsége nem telepszik meg tartósan a bélben, de átmenetileg befolyásolhatja a mikrobiális aktivitást és az immunjelzéseket;
• Az ultra-feldolgozott élelmiszerekben gazdag, fermentálható rostokban szegény étrend csökkent mikrobiális metabolikus diverzitással és megváltozott epesav- és rövid szénláncú zsírsav-útvonalakkal társul, nem pedig egyetlen „káros baktérium” megjelenésével;
• A növényi poliszacharidok és rezisztens keményítő bevitelének növelése fokozhatja a butirát (rövid szénláncú zsírsav, a vastagbélhámsejtek fő energiaforrása) (rövid szénláncú zsírsav, amely táplálja a vastagbélsejteket és csökkenti a gyulladást), acetát és propionát termelődését, amelyek kapcsolatban állnak a bélhám integritásával, a nyálkahártya-immunitással és a bél-agy tengely jelátvitelével;
• A hagyományos, magas rostbevitelű populációkban megfigyelt egyes taxonok – például a Prevotella vagy bizonyos közösségekben a spirochéták, mint a Treponema – elsősorban az étrendi struktúra ökológiai jelzői;
• Az erjesztett ételek és a hagyományos étrendi változatosság nemcsak baktériumokra, hanem a bélgombákra és bakteriofág^[G]okra is hatással lehet, bár ezek humán jelentősége kevésbé feltárt;
• A korai életkori étrendi mintázatok befolyásolják a mikrobiota fejlődését és az immunrendszer „tanulását”; a családon belül megosztott étkezési szokások és környezeti expozíciók hasonló mikrobiális mintázatokhoz vezethetnek;
• Bizonyos élelmiszer-adalékanyagok és emulgeálószerek állatkísérletekben befolyásolják a nyálkahártya integritását és a mikrobiális elhelyezkedést, de humán bizonyíték korlátozott;
• Összességében a hagyományos, rostban gazdag étrendi struktúrák inkább a mikrobiális metabolikus ellenálló képességet támogatják, nem pedig egy meghatározott baktérium-összetétel kialakulását.

Betegútmutató

• Az étkezéseket alapozd teljes értékű gabonákra, hüvelyesekre, zöldségekre és minimálisan feldolgozott ételekre;
• Hetente többféle növényi alapanyagot fogyasszon a fermentálható rostbevitel növelésére;
• Illessz be jól tolerált erjesztett ételeket, például joghurtot, kefirt vagy savanyú káposztát;
• Az ultra-feldolgozott nassolnivalókat cseréld egyszerű, rostban gazdag alternatívákra, például diófélékre, babra vagy főtt gabonákra;
• Tartson rendszeres étkezési időpontokat, és fogyasszon lassabban az emésztés támogatására;
• Amikor lehet, alkalmazz hagyományos konyhatechnikákat, például hüvelyesek áztatását vagy gabonák lassú főzését;
• Ízesítéshez használjon inkább fűszereket és zöldfűszereket a kész szószok helyett;
• A változtatásokat fokozatosan vezesd be, hogy a bélrendszer alkalmazkodni tudjon;
• Tartsa következetesen az étrendet néhány hétig, mielőtt értékeled a hatását;

Hivatkozások

[111] Koh A, De Vadder F, Kovatcheva-Datchary P, Bäckhed F. From Dietary Fiber to Host Physiology: Short-Chain Fatty Acids as Key Bacterial Metabolites. Cell. 2016. Link

Mechanisztikus attekintes a rovid szenlancu zsirsavakrol (SCFA), amelyek az etkezesi rost bakterialis fermentaciojabol keletkeznek. A vastagbel mikrobiotaja szamara a fermentalhato rost az elsodleges energiaforras; a fermentacio fo termekei az **acetat, propionat es butirat**. A **butirat a kolonocitak fo energiaszubsztratja**; az SCFA-k emellett a barrier-integritast, az immunmukodest es – a keringesbe jutva – a gazdaszervezet anyagcserejet is befolyasoljak, reszben G-protein-kapcsolt receptorokon (GPR41/43) es hiszton-deacetilaz-gatlason at. Ez a tetel a III.2 tankonyvi alapallitasainak (S-0302-01, -02) forrasa. FONTOS: **review**, nem sajat kiserletes adat.

[459] Sonnenburg JL, Bäckhed F. Diet–microbiota interactions as moderators of human metabolism. Nature. 2016. Link

A bélmikrobiota és az elhízás, illetve a 2-es típusú cukorbetegség közti kapcsolat mechanizmusait áttekintő közlemény, transzlációs állatmodellek és emberi vizsgálatok alapján. A mikrobiota a táplálkozás gazda metabolikus státuszára gyakorolt hatásának közvetítőjeként rajzolódik ki, egyre több törekvéssel az emberi okozati összefüggések feltárására és terápiás beavatkozások – köztük személyre szabott táplálkozás – kidolgozására.

[653] Rook, G. A. Regulation of the immune system by biodiversity from the natural environment. Proc Natl Acad Sci USA. 2013. Link

A közlemény áttekinti azokat az adatokat, melyek szerint a természetközelség alacsonyabb halálozással, kisebb kardiovaszkuláris és pszichiátriai morbiditással társul. A szerzők kiemelik, hogy a magas jövedelmű országokban növekvő krónikus betegségek a romló immunregulációhoz és tartós alacsony szintű gyulladáshoz kötődnek, részben az evolúciósan együtt fejlődött Old Friends mikroorganizmusoktól való elszakadás következtében. A hipotézis szerint a biodiverzitásban gazdag környezet immunregulációs tréninget biztosít a krónikus gyulladásos betegségek ellen. A zöldterület-expozíció ezért nem pusztán pszichológiai, hanem immunológiai beavatkozás is.

[719] Schnorr SL, Candela M, Rampelli S et al. Gut microbiome of the Hadza hunter-gatherers. Nat Commun. 2014. Link

A szerzők a tanzániai Hadza vadászó-gyűjtögetők bél mikrobiom-összetételét vizsgálták és vidéki afrikai gazdálkodó népcsoportokkal, valamint olasz városi kontrollokkal vetették össze. A Hadza minták szignifikánsan nagyobb mikrobiális gazdagságot és diverzitást mutattak a városi kontrollnál. Mikrobiomukból hiányzott a Bifidobacterium, és a táplálékszerző munkamegosztás mentén nemspecifikus különbségek jelentkeztek; Prevotella-, Treponema- és nem-osztályozott Bacteroidetes-túlsúly, valamint egyedi Clostridiales-elrendezés volt jellemző. E vonások valószínűleg a rostdús növényi táplálék hatékony hasznosítását támogatják. Az eredmények a mikrobiom és a megélhetési stratégia ko-evolúcióját mutatják és megkérdőjelezik az egységes egészséges mikrobiom fogalmát.